Oké. Ez a ruha maga A tengerparti ruha. Nyaraláshoz elengedhetetlen. Nagyon szívesen lefotóznám a szélben lengedezve a homokos parton, azúrkék tenger mellett, de hát nem bírom ki, hogy addig várjak. Ez a ruha mediterrán utcák után kiált, szuper sikkes, szuper elegáns, szuper légies. Olyan, amiért minden lány kiált. Mondhatnám, hogy ilyet képzelek el a mennyországban az angyalokon.
Szerintem a tipikus lehajtós vállkilógós felsők, ruhák lefutóban vannak, ám ez a szimpla, sztreccses megoldás reneszánszát éli. El nem tudom mondani, hogy mennyit hozzátesz egy darabhoz a kilógó vállas szabás, igazán nőies lesz tőle viselője.
Szeretem az olyan ruhákat, amik önmagukban megállják a helyüket. Sokszor alig-alig észrevehető részletekkel operálok; kis fülbevaló, vékony nyaklánc vagy gyűrű, karkötő. Általában nem halmozom ezeket, igazán csak jelzésértékűen használom. Valamiért vagánynak tartom, ha valakin nincs fülbevaló, magamnak is van, hogy így tetszem. Persze az még vagányabb, ha nem hagyományosan alul van kilőve, hanem valahol a fülön feljebb. Nos, visszakanyarodva a ruhára, szeretem azokat, amik magukban öltöztetnek. Amihez még szandál sem kell, mert egyszerűen vágysz arra, hogy a puha homokban a meztelen lábaid nyomokat hagyjanak. Majd egy hullám elmossa. Képzettársítások. Hm. Igen, leszögezhetjük, tipikus tengerparti viselet ez a hosszú ruha.