Nagyon sokszor nagyon sokféle gondolat kavarog bennem, amelyek ellentéte gyakran erőteljes paradoxont alkotnak. Azért is nem bánom, hogy mostanában sokat esik az eső, segít nekem is kitisztulni. Felemelő este lefekvés előtt kicsit kiülni az ablakba és hallgatni a viharrá kerekedő zuhogást és a fák suhogását.

Tavalyi nyaralásunkról osztok meg pár képet, amiknek viharvertsége tökéletesen kifejezi a jelenlegi hangulatomat. Éppen vihar közelgett, erősen fújt a szél, a fények nem voltak a toppon, így a víz színe egy megint más, ismeretlenbe nyúlott. Emellett persze ugyanolyan varázslatosan terült el a habokon az azelőtt szikrázva táncikáló fény. Én pedig kiélveztem az utolsó nap utolsó csobbanását a kedvenc időjárásomban. Azért érzem magaménak az esős, viharos időt, mert olyankor a napfény nem férkőzik be alattomosan minden kis zugba, akkor érzem úgy, hogy önmagam lehetek.