adeldivat

11:15

Blonde indian in the field

Indiánlánynak lenni kihívás, viszont csupa természetességet kíván. A réztónusú bőr ugyan hiányzik a hollófeketéhez hasonlító hajjal, így ez a sorozat egy újragondolt kreáció fehér bőrrel és szőke hajjal. A fejpántot én készítettem gyöngyszövéssel. Nem volt egy perc, de az eredmény megéri a fáradságot, és számtalan módon elkészíthető, így számtalan módon egyénre szabható vagy felhasználható ez a technika. Imádom, ahogy Ráhel fotóz, rengeteg különböző meglátásunk van, de egyszerűen érezzük azt is, amit a másik akar, és ez annyira lényeges! Nagyon szeretek szerepekbe bújni, a valóéletben nem mindig sikerül, ami talán nem is olyan nagy gond, mert a legfontosabb, hogy mindig önmagunkat adjuk, őszinték legyünk. Amikor senki nem lát minket, akkor viszont rá kell jönnünk, hogy sokkal több van bennünk, mint amennyit a külvilágnak mutatunk, több, mint amennyit a megfeleléskényszer megenged. Engedd szabadjára, legalább csak egy-egy alkalomadtán.
Ezentúl elkezdek angolul is blogolni. Biztos hogy lesznek kisebb-nagyobb hibáim, azok miatt elnézést kérek, még csiszolgatom a nyelvtudásom.
-
It’s a big challenge to be an indian girl, if you have blonde hair and shiney white skin, so we can call this photoshoot a rethought shoot. I made a headband with a beadweaving techique. It didn’t take only a minute, but it was worth it! I’m in love with our harmony with Ráhel, who is my photographer. We can understand ourselves, we know what the other wants, and we try to help the others work from the two sides of the camera.  I like to be a kind of actress in front of the camera, it’s so much fun! I love to share with my opinions about the world with you. So in the real life, you’ve to be honest with the others, and especially with yourself!
I need to say previously sorry because of my english skills, I still learn it, so please correct me if I'm wrong.



(A képeket Szabó Ráhel készítette) 


Üdv,
Adél

adeldivat

19:32

Apple crumble pie | Almás borzas pite

Már másodszorra sütöm meg ezt a megunhatatlanul finom süteményt, az almás pitét. Első próbálkozásra a tészta nagyon könnyű lett, mintha nem is hagyományos pitét ennék. Az almatöltelék azonban abban is kifogástalan lett, csakúgy, mint a legutóbbi, tegnapi alkalomkor. Mindezt drága nagymamámnak köszönhetem, akitől eltanultam az alma beízesítését. Naná, hogy örültem, amikor ugyanazt az ízt kaptam végeredményül. Az inspiráció a Lipóti pékség álomszerű pitéje... jó érzés közel járni hozzá. Az elkészített süti kellemes vasárnap délutáni csemege a család számára, de nálunk ugyanúgy elfogy a hét bármely napjának bármely napszakában.


Recept:

Töltelék
  Hozzávalók: - 5-6 nagyobb alma
                     - 1 teáskanálnyi őrölt fahéj
                     - 1 evőkanálnyi étkezési búzadara
                     - 1,5-2 evőkanálnyi cukor

Elkészítés: az almákat meghámozva lereszeljük, majd a fahéjjal, cukorral és a búzadarával összekeverjük. A cukor egyaránt bevethető porcukor vagy kristálycukor formájában (később a tésztánál úgyszintén), hozzáadását a szubjektivitásra bízom, kóstolgatni kell közben, abszolút egyéni ízlés dolga az édes íz mértékének meghatározása.

Tészta:
  Hozzávalók: - 45 dkg liszt
                     - 3 tojássárgája
                     - 15 dkg vaj
                     - 10 dkg cukor
                     - két evőkanál tejföl
                     - 1 csipet só
                     - fél csomag sütőpor

Elkészítés: a vajat felolvasztjuk, majd kb. 10 perces hűlés után felhasználjuk a hozzávalók összegyúrásánál.
A kapott tésztát elfelezzük, és az egyik részét egy 20x30 cm-es tepsiben kinyújtjuk. Egy vékony alapot kapunk ezzel, viszont sütés közben feljön. A tésztaalapra egyenletesen kiterítjük az almát, majd a tészta második fele kerül felhasználásra. Alma- vagy nagylyukú sajtreszelővel reszeljük le, hogy lehetőleg teljesen lefedje az almát. Ezután mehet a sütőbe 35 percre 200 fokon.
Az esetleges cukorhiányt porcukorszórással kompenzálhatjuk, de egyszerű, igényes tálalási módszerként is használatos.

(A fotók saját készítésűek)

Üdv,
Adél

adeldivat

12:49

Done with the world

Most jött el az az idő, amikor be kell vallanom magamnak, hogy szeretek modellkedni. Talán magamutogatás vagy önteltség érzést kelthet mások számára az előbbi kijelentés. Nem fogok, és nem is szeretnék tehát magyarázkodni ezzel kapcsolatban, csupán csak pozitív energiával tölt el, hogyha jól készült képeket látok magamról. Természetesen akárki másról készült jó képet megcsodálok, azonban akkor tagadhatatlanul irigység vagy inspiráció kerít hatalmába - ezek az érzések vannak, nem lehet és nem is kell eltüntetni őket, inkább megpróbálom jó célra felhasználni.
Fotóztunk egy témában, aminek végkifejlete az alábbi képek lettek - egy teljesen más irányba mentünk el, mint a kiindulópont. Nagyon magaménak éreztem ezt a stílust - egy Nike pulóver két pár arany karikafülbevalóval és egy korallszínű rúzzsal.











(A fotókat Szabó Ráhel készítette)

Üdv,
Adél

20:04

Trip to Budapest

Durva, de még csak most volt időm és kedvem nekilátni a majd' egy hónapja készült pesti képek kiválogatásának és szerkesztgetésének. Örülök, hogy sikerült érdekes képeket megörökítenem. Azért szeretem Budapestet, mert szemet gyönyörködtető a Duna és a hatalmas város kettőse a gyönyörű épületekkel és hidakkal. Más nagyvárosokkal szemben nem olyan eget rengető a sok különleges ember látványa és a sok márkabolt, viszont egy vidékinek igen. Ezért is érzek vágyakozást, mikor a fővárosunkra gondolok. Csodás nap volt két közeli barátnőmmel, Emmával és Domival. Fotósszakkörös kirándulás keretében vettük nyakunkba a várost, így nem csoda, hogy a fényképezőgép egész nap a nyakunkban lógott, és millió kilométernek tűnő, egész napos gyaloglás után majdnem elaludtunk hazafelé a buszban. El szerettünk volna menni a Domi's Bakeshopba vagy a Cake Shopba, de sajnos idő híján erre nem került sor.





























Üdv,
Adél

Popular Posts