15:54

On your own sweet way

Számomra sokszor nagyon nehéz szembenézni azzal, amit rosszul csinálok, épp ezért nagyon negatívan fogadom, hogyha a szemembe mondják az igazságot. Ez egy olyan elvont fogalom, amiről tudom, hogy ott van a levegőben, de inkább elhessegetem, nem gondolom tovább, mert tudom, hogy megbuknék rajta és magamba roskadnék. Sokszor azonban pont az ad erőt, hogy mások szájából konkrétumot hallok, amiken nem nehéz változtatni; mindössze szembenézni azzal, hogy amit eddig építgettem, az lassacskán összeomlik. Mintha téglák helyett textilszövetből akarnánk meghúzni egy várnak a falait.
Nem szeretem, ha valami hiteltelen, ha valami nem is arról az emberről szól, akiről kéne, csupán annak idealizált világáról, vagy arról, aki lenni szeretne - mégis rengetegszer rengetegen ebbe a rút szereposztás egyik személyébe keveredünk, akaratlanul is. A legjobb, mikor próbálkozásodnak hála kilábalsz ebből, és egy teljesen új célokkal ellátott ember születik belőled. Nem tudom jobban leegyszerűsíteni mindennek miértjét. Nem szabad becsapni magunkat, mert valójában ez nem is lehetséges, csak úgy tűnik. Ki tudna nálad jobban bármit is, mint sajátmagad? Arra az útra indulj, amit maximálisan a magadénak érzel, ne az agyad, hanem a szíved diktáljon, ő tartsa a kezében a térképet. Ha pedig gondolkodás nélkül építed ki lényed határait, a környezeted által téged ért ingereket a saját javadra fordíthatod. Ezek után pedig meginoghatsz, de lesz annyi egyensúlyérzeted, hogy te urald azt, ami a magadé.
Van bennem egyféle művészi hajlam, ami kompenzál, ami a kiteljesedést segíti elő. Vonz a vizualitás, nem tudom eléggé kifejezni, ha olyan képet látok, ami megfog, elragad, beleőrít a gyönyörűségbe. Imádok ezekkel én is kísérletezgetni, azt hiszem, ezért szeretem a fotózást. Mindig valami mást, újat tud mutatni, még ha az én kezeim közül is kerülnek ki a képek.







































(A fotók saját készítésűek)

Üdv,
Adél

adeldivat

12:04

Alice in wonderland

A nyár nem is nyár amolyan igazi mesébe illő nyáriruhák nélkül. Az egyik barátnőmnek rögtön az jutott eszébe a képekről, hogy olyanok, mint az Alíz csodaországban! Nagyon kellemes viselet a délutáni-esti órákban sétához vagy bármilyen esti kiruccanáshoz. Én ugyan nem sokszor hordok egyberuhát, de vannak olyan alkalmak, amikor nagyon szívesen viselem őket. Ez a pöttyös darab lenge vászonruha, tehát nem sülök bele a tikkasztó melegben. Mások általában ilyenkor szandálban járják útjukat, én azonban makacsul kitartok a tornacipő mellett, a fehér Vansemet húztam fel, amit szinte bármivel könnyen lehet kombinálni, legtöbbször lezserebb szetteket eredményez. Itt az élő példa, hogy egy csinos ruhát is lehet lazábbá varázsolni - én ezt a fent említett cipővel és néhány karkötővel oldottam meg, és nagyon komfortosan éreztem magam. Az elmaradhatatlan napszemüveg pedig most is nálam volt, hiszen a nap este nyolc-kilencig nem tér nyugovóra.




























































































További kellemes nyári szünetet,
Adél

accsesories

18:12

Hipster on

Talán nem is gondolnánk, mire mehetünk pár darab fonallal. Nekem van egy cipősdoboznyi, még a mamámé volt, ő használta többek közt hímzésre. Annyira belopta magát a szívembe a hippi világszemlélet, szabadságérzet és kreativitás, hogy elkezdett fájni a fogam egy színes fonott hajpántra és pár karkötőre. Tavaly nyáron hármat hordtam egyszerre, de évközben elkezdtek zavarni, és megszabadultam tőlük - mára megint hiányoznak. Így hát mi mást tehettem, fontam egy hosszú darabot, ami több funkciót is elláthat külön-külön; lehet belőle a karkötőn és hajpánton kívül nyaklánc is, bár ez utóbbit halmozással viselném legszívesebben, úgyhogy elképzelhető, hogy fonok még egyet hozzá.
Mindezek mellett azt vettem észre magamon, a hirtelen beköszöntött kánikálában a befutók nálam egyértelműen a bő felsők. Annyira kényelmesek, és kevésbé van melege benne az embernek, így ezeket bártan ajánlom akár mindennapi, városnézős vagy nyaralós viseletnek, és nem utolsó sorban könnyen kombinálhatók sortokkal, szoknyákkal vagy csőnadrággal. A kiegészítők pedig csak dobnak egy-egy szetten!



(A fotók saját készítésűek)

 Üdv,
Adél

13:17

Light points in the field

Itt a nyááár! Eleinte vártam, aztán elbizonytalanodtam, kicsit soknak tűnik ez az idő, mert félek, unatkozni fogok. Máskor viszont újra elfog az érzés, miszerint annyi mindent lehet ebben a mérhetetlenül sok időben csinálni, boldognak lenni vagy egy afelé sarkaló folyamatot véghez vinni, hogy megint megjött a kedvem ehhez a summertime happiness hangulathoz. Még mindig iszonyat sok minden van a fejemben (többek közt a bloggal kapcsolatban), amiket nagyon nagy butaság lenne elszalasztani most. Kívánom mindenkinek és egyben magamnak is, hogy a lustaság sose szóljon közbe, mindig legyen bennünk egy másodlagos impulzus, ami az éppen megtagadott, de valójában áhított cselekmény elvégzésére kényszerít minket.
Mindig is imádtam a régi képeket, egyik nagy álmom, hogy egy polaroid kamerát tarthassak a kezemben és fotózhassak vele - puszta kíváncsiságból, érzem, hogy imádnám. Ma kirándulni mentünk a családdal, és meg kellett állni egy gabonamezőnél. Gyönyörű pipacsok dobják fel a zöld tájat, gyönyörű, pont ilyesféle képek reményében kaptam ma fel a fényképezőmet.






































(A fotók saját készítésűek)

Kellemes nyáriszünetet,
Adél

20:39

School trip

A hétvégén osztálykirándulni voltunk, és tegnap, azaz hétfőn értünk haza. Egy ökofaluban voltunk, jurtákban aludtunk, és egyéb hasonló okokból adódóan elég természetközeli élményt nyújtott ez a pár nap. Fényképezőgépet én sajnos nem vittem, de telefonnal kattintottam párat, és a többiek sem tétlenkedtek ilyen szempontból. Gyönyörű helyen voltunk, szerintem szavakkal leírhatatlan tájkép, panoráma tárult a szemünk elé, ami minden napszakban másik csodálatos oldalát mutatta meg, egyik este például ködbe borult és az egész eltűnt.
Voltak lovak, a karámjuk előtt pedig egy nagyon nagy kupacnyi széna volt elterítve, amin birkóztunk egymással (haha) vagy tanultunk, máskor csak odaültünk lovakat simogatni és etetni. Irtó aranyosak voltak, bár én sosem ápoltam velük olyan közeli kapcsolatot.
Sajnos nem tudok outfit poszttal szolgálni, mert egy ilyen kirándulásra nem éppen visz rendes utcai ruhát az ember. Pedig ha tudtam volna, és kicsit okosabban előregondolkodtam volna, lehet, hogy besuvasztom. Mindenesetre így is nagyon jó volt, határozottan élveztem!





































(A fotókat Szabó Ráhel készítette)

Üdv,
Adél

Popular Posts